Itt az idő

A cím most nem a tegnapi meccsre (4-0 a Barca ellen, ha valaki nem tudná :), hanem egy új bejegyzés szükségességére vonatkozik. Régen jelentkeztem már, úgyhogy itt az ideje. Kicsit külön veszem most az élményeket és a munkával kapcsolatos dolgokat, most jön az első, a másodikat pedig egy következő bejegyzésben osztom meg. Így akit a szakmai dolgok kevésbé hoznak lázba, az könnyen tud majd ugrani. Tudom, vannak a képek is, a hétvégén már készültek, csak Kinga még nem töltötte le a gépre, úgyhogy egy picit várni kell. De lesz, tényleg! :)

Haladjunk visszafele az időben. Ma reggel bekötötték a tv-t, az esti meccset már tudom itthon nézni. Nagyon jó a képminőség, profi volt a szerelő. Meg vagyok elégedve a Sky-al. Egész más az ügyintézés, mint amihez otthon hozzászoktam. Az internetnél voltak kicsit bénák, valami gond volt a vonallal. Első körben nem hívtak vissza, másodjára pedig szombat délelőtt hívott a szerelő, hogy otthon vagyunk-e (a telefonban azt mondták, hogy nem szükséges). De végül meg tudta oldani a dolgot, és mire hazaértünk, már szélessávon lehetett hasítani. Szóval ilyen szempontból egyszerűbb az élet, mint otthon.

És hogy olvasás közben legyen mit hallgatni, jöjjön  a német mulatós legalja. Egy igazi schlager, ami a címe miatt most nagyon passzol!


Tegnap este két jó dolog is történt. Első körben meghozták az új hűtőt, ami a lakástulajdonos vett. A régi kicsi volt, öreg, és az ajtón lévő tartók el is voltak törve. Az új szép nagy, csilivili, hatalmas fagyasztóval, amit még nem tudom, hogy tudunk majd kihasználni. A kiszállító emberek jó fejek voltak, megkérdezték honnan jöttünk, a "Hungary"-re pedig rögtön válaszoltak "Magyarok?". Káromkodni nagyon jól tudtak. :) Kiderült egyébként, hogy csehek. Mire megjött a hűtő, addigra én már alaposan meccslázban voltam, legutóbb a Fardi-Újpest előtt volt ilyen, előtte pedig nagyon régen. Izgulgattam egész nap, de 7 körül (ugye itt egy órával később van), már ideges voltam, és vártam a kezdő sípszót. A szokásos pubban néztük a meccset, persze mezben. Amikor megérkeztünk elég nagy élet volt, a jó idő mindenkit előcsalogatott. Merthogy megjött a jó idő is, tegnap pulcsi se kellett. Bár hétvégére már lehülést mondanak. Egyébként az emberek jó része simán társasági életet élt, nem nagyon foglalkoztak a meccsel. A Bayern mezem vagy elnézően mosolyogtak vagy sok sikert kívántak, esetleg mondták, hogy ők is a münchenieknek drukkolnak. A második gól után már nagyon mosolyogtak rám, a harmadik után elkezdtek mészárlásról beszélni. Mondjuk alig-alig értettem mit beszélnek, ez a dél-londoni melós akcentus nagyon brutál. Tisztára, mint a Guy Ritchie filmekben. A negyedik után pedig többen mondták, hogy ha felszállok a Jubilee line-ra, akkor az elvisz a Wembley-ig. Amikor meccs után elindultunk haza, akkor még külön gratuláltak, és mondták, hogy ezt a sorozatot már csak a Bayern veszítheti el. Remélem is, hogy megnyerik a fiúk, pláne a tavalyi után. Itt az idő a hatalomátvételre. A meccsről nem nagyon szeretnék írni, nagy élmény volt. Ha valakinek szakmázni van kedve, levélben szívesen állok rendelkezésére.

Vasárnap ragyogó idő volt  (már szombattól kezdve) és a London Maraton. Mivel itt voltak Kinga nővéréék, ezért mise után még játszótereztünk egyet, majd ebéd. A jól bevált étteremben ettünk, én szorgalmaztam, mivel untam már a Sunday roastot, de Clemens steak-et szeretett volna enni, ami indoknak jó volt, és persze én se elleneztem. Úgyhogy megvolt az első angliai steak is, valami elképesztően finom volt, kéksajtos vajjal, házi sült krumpli, saláta, kiváló vörösbor. Az ebédet még egy whisky-vel koronáztuk meg, jóféle Islay volt. Ebéd előtt kinéztünk a Maratonra is. Ott ment el az útvonal, ahol feljöttünk a metróból. Hatalmas tömeg volt, nem csak a futók, hanem a nézők között is. Voltak akik mentek máshova szurkolni, amikor egy adott helyen elment, akiért szorítottak. Nagyon jó hangulata volt, belém nyílalt, hogy egyszer ezt nekem is át kéne élni. Úgyhogy most a bakancslistára felkerült a London Maraton is. Ha ekkora nyilvánosság előtt leírom, akkor muszáj lesz dolgozni érte. Valami fantasztikus hangulat volt, teljesen megfogta az embert, még kívülállóként is. Voltak olyanok, akik direkt erre az alkalomra csináltattak pólót, és az emberek biztattak mindenkit. Jó lenne egyszer részt venni benne. Itt az ideje elkezdeni edzeni.

Szombaton, még mielőtt megjöttek volna Krisztiék, elmentünk Greenwhichbe. Elég közel van, le kell gyalogolni a metróhoz, majd 15-20 perc busszal. Ott nagy erőkkel készültek már a másnapi maratonra, szerelték fel a korlátokat, állították be a kamerákat. A tömeg is viszonylag nagy volt, de elég tágas a park, nincsenek összezsúfolva a látnivalók, nem volt zavaró, csak az obszervatórium és a Cutty Shark környékén. Egyelőre nem mentünk be sehova, inkább élveztük a napot és lófráltunk. Szép a környezet, karban is van tartva minden. A Cutty Shark jól néz ki, lenyűgöző látvány közelről, legközelebb már fel is megyünk rá. Nem olcsó, mert 16Ł fejenként a belépő. De minden szép volt, az ebédnél megvolt az első pie is, szarvashússal töltve. Jó volt, csak kicsit sok volt a tészta, de a szarvas nagyon finom volt. A gasztronómiával tényleg vannak gondok, de azért nem olyan vészes, mint amennyire előzetesen tartottam tőle. Szóval jó volt a délelőtt, végre néztünk várost is. Itt az idő megismerkedni Londonnal.

Ha meglesznek a képek, akkor feltöltöm majd őket, és kiteszek egy figyelmeztető szöveget is.