Aki a bejegyzés címéből tudja, hogy miről lesz szó, annak komoly elismerésem. Több ötletem is volt, az eredeti terv szerint MPOY (ezért jár egy sör) lett volna, de a bejegyzés írása közben eszembe jutott Tuba tanár úr kedvenc imádsága, így lett a hittan órákon sokszor énekelt nóta kezdete. És hogy jön ez ide? Az is kiderül mindjárt. És hogy a kollégák számára is fenntartsam az érdeklődést: Walter is fog szerepleni, ha csak említés szintjén is.
Mielőtt folytatnám a fentieket, annyi műhelytitkot elárulhatok, hogy az első bekezdés még csütörtök este megszületett, innen folytatom ma. Azóta fordult a világ, de ebben a bejegyzésben leginkább a tegnapi interjúról lesz szó. A ma történtekre szeretnék egyet aludni. Aggódni nem kell, a dolog alapvetően pozitív, legalábbis elsőre mindenképp. A második előtt viszont alaposan át kell gondolni. :)
Visszakanyarodva az interjúra, megint összekaptam magam, öltöny, nyakkendő, minden, ami kell. Gondosan előre kinéztem, hogy jutok oda, persze az állomáson sikerült elnéznem, hogy honnan megy a vonat,a mire át kellett szállnom. Elkezdte legyalogolni a másik vonatállomásra, mikor menet közben kiszúrtam, hogy nem stimmel a név, futás vissza. Ha ilyen remekül indult, akkor nyilván a vasútállomás és a hely között (ahova mennem kellet) is sikerült eltévedni. Pedig ez nem gyakran fordul elő velem, majd megütött a guta. De még így is sikerült időben odaérnem. A kezdés elég vicces volt, mert az emeleten valaki épp arra járt, aki beengedett, mondta üljek le, várjak, és kaptam egy pohár vizet. Pár perc után megjelent egy 40 körüli fazon pólóban és farmerban, bemutatkozott, és mondta, hogy kezdjük az interjút. Kis cég, na. :) Elsőre kicsit furcsa volt a szitu, feszengtem, hogy némiképp túl vagyok öltözve. Bementünk egy tárgyalóba, jött még egy srác, aki teljesen Walterre emlékeztetett, és az interjú során kiderült, hogy a habitusa is olyan. Úgy indult, hogy megjegyezte, milyen vicces, hogy a piaristákhoz jártam. Ezek után nyilván rákérdeztem, hogy honnan jött, kiderült, hogy lengyel. Szóval az állásinterjú úgy indult, hogy elmagyaráztuk a főnöknek (helyi Botondnak tűnt), hogy mi is ez. Utána a lengyel srác kérdezgetett technikai dolgokat, főleg a VFF-ről kellett mesélnem, azon belül, hogy mi volt az én feladatom. De teljesen olyan stílusban kérdezett, mint Walter anno a VFF-es megbeszéléseken. Az idősebbik elég alaposan belekérdezett a szimulációba, az láthatóan érdekelte. Nem csak, mint a felvételi procedúra része, hanem szakmai szempontból is. Én szerintem sikerült olyat mondanom, ami akár hasznos lehet nekik később is. Ezek után jött egy programozási feladat. Elmondták, hogy ez nem klasszikus teszt kérdés, hanem egyre bonyolódik a probléma, nincs is egyféle megoldása, úgyhogy ne aggódjak. Alapvetően nagyon közvetlenek, jófejek voltak. A kis cég előnye ugye, amikor megláttam a beszélgető embereket és a sok monitort, teljesen olyan érzésem volt, mint a SZTAKI-ban. A lengyel srác elment elintézni valamit, addig a másikkal beszélgettem a szimuláció nehézségeiről: adatok begyűjtése a szakiktól, mennyire értik a rendszert a felhasználók, hasonlók. Egy teljesen más területen (adattárházak és cloud alkalmazások) pont ugyanolyan problémákkal szembesülnek, mint nekünk voltak egy gyártósor mellet. A programozási feladat egyenletek kiszámításával volt kapcsolatos: a paraméterek ismerete mellett, megadva a változó értékét mi az egyenlet eredménye. Úgy nézett ki a dolog, hogy én programoztam, a lengyel srác pedig ott ült, mondtam neki mit csinálok, és ha volt észrevétele, akkor közbeszólt. Nyitásnak a JUnitot (teszteléshez használatos add-on Javában) nem ismertem, mondta, hogy így érdekes lesz, de majd írunk kézzel valamit. Úgyhogy kezdtünk az első fokú egyenlettel. Csináltam egy-két hülyeséget, elütést, meg kicsit szenvedtem az amerikai billentyűzettel, kellett keresni a karaktereket. Jött a másodfokú, majd utána az volt a kérdés, hogyan oldanám meg, hogy különböző fokú egyenleteket össze lehessen adni. Itt az volt az ötletem, hogy a paramétereket tároljuk egy listában, ahol a listabeli pozíció azonosítja a paraméter fokát. Elsőre nem teljesen értette miről beszélek, de aztán tetszett neki a megoldás. Az egyenletek összeadásánál pedig összeadtam a két listában lévő elemeket, amíg a végére nem értem valamelyik listának, majd betetettem az új lista végére a maradékot. Azt mondta, hogy ezt így még nem látta, de nem rossz az ötlet. Utána jött megint a főnök, mesélt a cégről, mit is csinálnak, körülbelül mi lenne a feladat. Majd két és fél óra volt az interjú, azért is lett vége, mert jött valaki utánam. Van jó pár jelentkező egyébként, mert a programozási feladatnál volt vagy tíz projekt már.
A cég adattárház és cloud szolgáltatóknak csinál energia és költség szimulációkat, illetve ezzel összefüggésben kalkulációkat. Azt mondták, hogy ezzel egyedül vannak a piacon. 6-7 éve alakultak, nagyjából 15 ember van jelenleg, egy start-up cég. Kis cég annak minden előnyével (semmi hr-es jellegű kérdés nem volt az interjún) és hátrányával. Az első benyomások alapján ez a közeg sok szempontból hasonló lenne a SZTAKI-hoz, a kérdés, hogy mennyire vágyom erre. Az interjú után az volt a benyomáson, hogyha azt nézik, mennyire tudok kódolni, akkor nem rúgok labdába, ha viszont szemlétet, gondolkodásmódot, fejlesztési stílust, akkor van esélyem. Szerintem az utóbbi inkább szempont egy ilyen cégnél, de majd kiderül.
Hazafele megtapasztalhattam a kiváló angol időjárást. Szemerkélt az eső, amikor elindultam a metróállomástól. Útközben leszakadt az ég, teljesen eláztam, de mire a nagyjából 10 perces séta végén befordultam a sarkon, már sütött a nap. Én meg vacogtam az átázott nadrágomban. És ez errefelé teljesen mindennapos. Este némi filmezés (Boardwalk Empire, Dexter) volt, meg persze dühöngés, hogy még mindig gond van a Sky-os nettel.
Remélem mindenkinek sikerült végigolvasni a bekezdést, tudom, hogy néhol kicsit belementem a szakmai részletekbe, de jó volt megírni. Illetve, aki jártas ilyesmiben, láthatja, hogy mennek itt az ilyen dolgok (remélem volt akit érdekelt :). Hétvégén nem tudom lesz-e időm írni, de igyekszem mielőbb jelentkezni friss részletekkel.
Jó hétvégét, szép időt!
P.S.: Tudom, a képekkel még adós vagyok. Nem felejtettem e!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése