Az "I'n not often..." mémet aktualizálva nem gyakran megyek Wimbledonba, de ha igen, akkor aznap esik ki Azarenka, Sharapova, Tsonga és Federer. Ezt hívják csillaghullanásnak.
Cirka bő 6 órás sorbanállás sorbaállás után sikerült bejutni a tenisz szentélyébe, a fehér ruhák, a gyep, az eper és tejszínhab otthonába (több közhely nem jutott eszembe), Wimbledonba. A miliő lenyűgöző, még akkor is, ha sorbaállás után csak sétálójegyet lehet kapni, amivel nem lehet bejutni a center, 1-es,2-es és 3-as pályára. A hangulat egészen varázslatos, a kis (igazából nagy, mert 4-s vagy annál nagyobb számú) számú pályákon közvetlen közelről, szinte a vonal mellől lehet nézni a meccseket. A színek elképesztőek, a vonalbírók ruházata, a fű zöldje, a vonal porzása, amikor becsapódik egy labda. Nem vagyok hatalmas tenisz fan, de jövőre is menni kell, akkor már persze jeggyel, mert még egyszer nem fogok ennyit sorba állni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése