Turista üzemmódban: sorbanállás bekapcsolva

Kihasználva a jó időt, a hétfői munkaszünetet (merthogy itt nem pünkösdhétfőn, hanem most adtak szünnapot) és azt, hogy Kinga szülei itt jártak a hosszú hétvégét városnézéssel töltöttük. Abból is a turistafajtából. De most már a kötelező látnivalók "ki vannak pipálva" (legalábbis a nagy része), ezek után a felfedezésé, korzózásé, sétálásé a terep. A leghíresebb dolgokat ugyan sikerült megnézni, de azért van jócskán nevezetesség, amit még nem látunk (a képtárak szinte mind ilyenek!), úgyhogy nem kell aggódnia senkinek, lesz még mivel eltölteni az időt. Most hétvégére például, mindjárt be van célozva a Roval Academy of Art, láttam egy kiállítás reklámját, és mindjárt zár. És ha május 25., akkor nem maradhatott ki a BL döntő sem, erről is lesz majd szó. Azt elmondhatom, hogy egy közel tökéletes hosszúhétvége volt. Mivel három napot kronologikus sorrendben leírni nem túl vicces, és felteszem olvasni sem az, ezért inkább a megnézni érdemes és nem érdemes kategóriába sorolom a dolgokat. Vitázni kommentben, levélben lehet! :)

Szombaton volt a BL döntő, úgyhogy estére megvolt a fix program, de a napot is igyekeztünk hasznosan tölteni. Nagyjából egész múlt héten esett az eső, pénteken egész nap ömlött, még az angolok is szörnyülködtek, hogy mi ez. Ehhez képest nagy szerencsénk volt, meg egész hétvégén verőfényes napsütés volt, 20 fok körüli hőmérséklettel! (Nem beszólni, ki a kicsit nem becsüli! Ma pedig már újra esett az eső.) Vettünk London passt, ami megéri, ha az ember össze tudja szervezni a dolgokat. Ez nagyjából el is döntötte, hogy mik lesznek a fontosabb dolgok, amiket megnézünk. Londonban a városnézés nem olcsó, ha az ember nem ingyenes dolgokat is meg szeretne nézni, még itteni mértékkel is. Egy jó része egyébként megéri, egy része viszont nem annyira. Nézzük is, hogy szerintem mik azok, amik miatt érdemes kiváltani ilyen jegyeket.

Tetszetős a torony

Bayern vagy Dortmund drukkerből van több a képen?

Tudtak a bencések

Impozáns

Az újságok előzetesen 150.000 német szurkolót vártak Londonba, ebből 50 ezernek volt jegye. A másnapi újságok szerint ennyien jöttek is. Én nem számolgattam, de az biztos, hogy rengetegen voltak. Első blikkre több volt a dortmundi, de a sárga-fekete szerkókat könnyebb volt kiszúrni, mint a pirosat, és nem kevés Bayern drukkeren volt fehér, szürke vagy sötét mez. Sokan persze bajor népviseletben. A németek egy jó része nem csak a kocsmákkal ismerkedett, hanem adtak rendesen a kultúrának is. Ennek következtében szerintem az átlagosnál is egy kicsit nagyobb tömeg volt. Bár a hétfői napból kiindulva, amikor már alig lehetett mezben lévő embert látni, akkor is rengeteg ember volt. Sokat dobtak a hangulaton a szurkolók, már a maga a látvány is jó volt, és néhány helyen már kora délután is ment a szurkolás. De tetszett, hogy sokan várost is néztek, nem csak a kocsmázás ment. Ennek persze megvolt az a hátulütője is, hogy este minden kocsma teli volt, alaposan ki kellett sétálni a Sohoból és a Covent Garden környékéről, mire sikerült olyan helyet találni, ahova befértünk. Ott persze egyáltalán nem volt szurkolók, de 20 perccel kezdés előtt már nem érdekelt. A meccs maga nagy élmény volt, de az igazi katarzis valahogy elmaradt. Azért nagy volt az öröm Robben góljánál és a meccs után is. Sétáltunk még egyet a kupa átadása után, de igazán nagy ünneplés nem volt. Néhány kocsmánál nekiláttak a Bayern rigmusoknak a mezem láttán, innen-onnan a "Zich die bayern die Lederhosen aus" is felhangzott, erre persze a "Deutscher Meister ist nur der FCB" megfelelő válasz volt. :) Viszont az éjszakai élet tényleg nem semmi: a klubok előtt kígyózó sorok, a talajrészeg csajok, akiknek két centivel rövidebb szoknya esetén nagyjából mindenük kint lenne, a hullámzó tömeg, a pezsgés. Jó hangulata volt az éjszakai Sohonak.

A tömeg egyébként tényleg elképesztő. Hétköznap reggel nehéz felférni a metróra, legalábbis befelé, nekem nem szokott gond lenni. Amikor nem volt munkám, és valamiért bementem a Canary Wharfhoz Kinga elé, akkor sorba kellett állni, hogy az ember feljusson. És általában az elsőre nem sikerült, de volt hogy hármat is kellett várni. Szombaton volt a Premiership (rögbi liga) döntője, úgyhogy este az egyik átszállásnál a folyosón kellett sorba állni a lépcső előtt, mert annyian voltak, hogy nem fértek el az emberek a peronon. A látványosságokról nem is beszélve, ott egészen brutális sorok voltak és mindenhol tömeg bent is. De nagyon szervezetten zajlik a beléptetés, szinte mindenhol adnak audioguide-ot a belépő mellé (mondjuk azért a pénzért...), úgyhogy sokkal rosszabb is lehetne. A szervezés részére semmi panaszt nem lehet, de azért a tömeg hatalmas, sokszor durvább, mint ami New Yorkban tapasztaltam.

Itt is ellaknék, csak nagy a tömeg napközben

Ide kell tervezni a következő banki melót, csak sajnos masszív a páncélterem

Azok a normannok

Valami Amerika

Távolról se rossz

Kicsit kusza, de egyenként jók az épületek

Stílusa a Towerhez igazítva

A kicsit hosszúra sikerült felvezető után pedig nézzük, hogy mi az, amit ajánlok Londonban. Kezdjük a pubokkal. Ha az ember picit odafigyel, és nem a turistáknak fenntartott lehúzós helyekre megy, vagy a környékünkön a nagyon lepusztultakba, akkor a hangulattal nem lehet melléfogni. Gyakorlatilag mindegyik helyen van real ale is, általában több, és cserélődnek. Én nem rajongók különösebben a core lagerekért (Carlsberg, Fosters, Carling, Stella, Becks, stb), úgyhogy élvezem a helyzetet. A real ale a klasszikus, felsőerjesztésű angol söröket jelenti, amiket a hagyományos módon, kézzel csapolnak. Ez azt jelenti, hogy nincs semmi segédgáz, hanem egy kar segítségével pumpálják ki a hordóból. Ezen a videón látható a lényeg Elég hasonló az ízviláguk, de én szeretem, és ivósörnek gyakorlatilag mind tökéletes. Ha van kaja, akkor általában az is finom. Nincsenek extra dolgok, általában rövid a menü, de azok jók szoktak lenni. Vasárnap pedig ott a sült (sunday roast), ami nem egy gasztronómiai csoda, de két-három hetente kiváló. És megvan maga hangulata is. Itt a közelünkben lévő kocsmában általában családostul jönnek, a hagyományoknak megfelelően az idősebbek szépen felöltözve (ing, zakó, esetleg öltöny). Az ember mondja milyen húst kér, melyik köretből, jó a miliő. Én a helyi kocsmák (a helyibe teljes Angliát beleértve) hangulatát nagyon szeretem. Érdekes egyébként, hogy Milánóban vannak hasonló jellegű kávézók/éttermek, mint itt: tükrök, nagy üveg - és fafelületek, aranyozás, hatalmas bárpult, kipakolva a tömény kínálat. Olyasmit kell elképzelni, mint Budapesten a Beckett's, de még felerősítve a jellegét. Persze a sima, klasszikus pubból van több, de én bírom mindkettőt.

Végre valahára pedig jöjjenek az épületek! :) A Westminster Abbey-val kezdtük a városnézést, amit abszolút csak ajánlani tudok, Lenyűgözően szép az épület kívülről és belülről sem okoz csalódást. Hatalmas a tér, de úgy van szeparálva, hogy bentről ez nem tűnik föl. Adnak audioguide-ot, amin érdekes információk vannak, és a szöveg közt helyenként van ének vagy zene is bevágva. Meglepő módon volt magyar nyelvű is, és csak egy nyelvtani hibát fedeztem fel, úgyhogy a minősége is nagyon jó volt. Szóval szép az épület, az az igazi angol stílus, amit az ember elképzel. Szerencsénkre épp nyílt nap volt a szomszédságban lévő Legfelsőbb Bíróságon, úgyhogy oda is benéztünk! Ha a Westminsterre igaz, hogy olyan, amit az ember elképzel, akkor erre nem tudom mit mondjak. Az 1800-as évek végén épült, ami részben elárulja, hogy miért olyan, amilyen, de valami elképesztően tetszett. A hétvége egyik legszebb látnivalója volt. Gyönyörű kőfaragványok, faberakások, a folyosók nem túl tágasak, de az egyáltalán nem volt zavaró. Viszont a könyvtár és az üléstermek levegősek, fényesek, amilyen munkahelyet az ember szeretne. Elegáns volt az egész épület, tükrözte a 800 évnyi világuralmat, nyugodtságot, prosperitást. Érdemes körbenézni a képek között. Ha az ember a környéken jár, akkor érdemes benézni a Westminster Cathedralba is, ami egy neobizánci stílusú templom, elég új építésű. Nem mondanám kifejezetten szépnek, de érdemes elsétálni odáig, megéri azt az 5 percet. Vasárnap misével kezdtünk, utána pedig a jól bevált kávézó jött. A croissant nagyon jó, de a capuccinó elég harmatos volt. Nem nagyon tudnak errefelé kávét húzni, úgyhogy nem a kávé miatt fogunk odaszokni. De a hely maga kellemes. A Tower szintén nagyon jó volt, szép a régi torony, bár a benne lévő kiállítás elég elejtős. Viszont a koronaékszerek nagyon tetszettek, bár helyenként túl sok volt a kristály. Egyébként itt is valami iszonyatos tömeg volt, szerintem egy szűk óra volt, mire eljutottunk a a tényleges kiállításig és nem csak kígyóztunk. Elég profin volt megoldva, mert amikor az ember már bejutott az épületbe, akkor mindenféle feliratok voltak a falon a koronázási ékszereket illetően, és közben aláfestő zene volt, úgyhogy nem tűnt annyira soknak az idő. A sorbaállást és -állítást egyébként elég profin oldják meg, nem merek belegondolni, mi lenne, ha nem ilyen olajozottan menne ez. Bent egyébként lófrálni is jó volt, lehetett sétálni a várfalakon. A nap végén a Southbankon sétáltunk végig a Belfast hadihajótól egészen a Waterloo pályaudvarig. A jó időben kifejezetten kellemes volt a séta, a tömeg is elviselhető volt, bár egy-egy kocsma környékén igencsak felduzzadt. Jó a víz mellett sétálni, helyenként a partra is le lehet menni, szép a túloldal, tradicionális pubok vannak. Merthogy régen csak a déli oldalon lehet mulatni, a bal parton ez tilos volt, úgyhogy minden vigalmi esemény a Southbanken zajlott. Hétfőn hajóval mentünk le Greenwhich-be. Szeretek hajózni, úgyhogy ez is nagy élmény volt. A város mindig egy másik arcát mutatja a vízről, érdekes látni onnan is. Volt idegenvezetés is, de azt mondta a srác, aki beszélt, hogy ők csak személyzet, és ez papíron nem része a munkájuknak. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, de jópofa dolgokat mondott, érdemes volt odafigyelni. Habár a város belső része se volt rossz, nekem a legjobban a Tower Bridge-től lefele eső rész, a Docklands tetszett. Sok épület megmaradt az eredeti állapotában, vagy olyanra állították vissza, de amik új építésűek voltak, azok is jól néztek ki. Egyszer nem lenne rossz egy Temzére néző lakás. (Az álom kategóriából hallhattak részleteket.) És ha már álmok, a Belfastnak kikötve horgonyzott egy jacht is, amit előző napa  hadihajóról már sikerült valamelyest szemügyre venni. Kiderült, hogy potom 53 millió font (nem írtam el) az ára. Nem rossz. Grennwich-ben sorban álltunk egy kicsit, hogy megnézhessük a Cutty Sarkot. Szépen helyre állították a szkúnert, nekem sokkal jobban tetszett, mint előző nap a Belfast, közelebb áll a lelkivilágomhoz a szép alakjával, mint a batár hadihajó. Késődélután pedig a London Eye-ra ültünk fel, amihez szerintem sorban álltunk egy órát. Nem ez lesz a kedvencem, de egyszer ezt is érdemes megnézni. Tényleg jó róla a kilátás, bár én szokás szerint frászt kaptam azoktól, akik csak a fényképezőgépet kattogtatták. Volt három indiai seggfej (erre nincs jobb szó), akik végigpózoltak az egészet és a lekülönbözőbb felállásokba fotózgatták egymást. Azt ha valaki elé besétáltak vagy meglökték, az nem számított. Én jobban szeretem a fix kilátási pontokat, ahol a magam tempója szerint tudok haladni, visszamenni, ha van kedvem, de ez is jó volt. Az vicces volt, hogy akkora az íve a keréknek, hogy lefele és felfele teljesen más látszódott a túloldalról, amikor már alacsonyan voltunk. Szóval ezek azok, amiket szerintem érdemes megejteni, ha erre jár az ember.

Ez hiányzik a Duna-partról

Art deco!

Mondtam, hogy egyenként szépek

A jacht és a Belfast

Hangulatos

Ez is :)

Írtam, hogy tetszett a Docklands

Távolban egy fehér vitorla

Hajóskapitány

Angol

Szép a budapesti, de ez se csúnya (Chelsea drukkereknek valami el van rejtve a háttérben)

És akkor mi az, ami nem annyira vagy nem tetszett? Mert azért volt ilyen is. :) Churchill bunkere,a honnan irányította a háborút inkább kuriózum, semmint jó. Bár annak volt némi diszkrét bája, amikor egy csapat Dortmund drukker kószált lent. Valamiféle pass-szal érdemes lehet megnézni, egyébként aránytalanul drága. Én a Tower Brigde Museumtól se estem hasra, bár fentről szép a kilátás, de nem túl nagy cucc. A rendszer, ami anno csukta-nyitotta a hidat szépen helyre lett állítva. Pass-szal oké, amúgy felejtős. Lehet, hogy én fáradtam el, mire a Belfast hadihajóhoz értünk, de nekem nem tetszett különösebben. Érdekes meg minden, de kicsit túl sokat kell mászni, és egy idő után ugyan olyan. Bár a gépház és a parancsnoki híd nem rossz. Militaristáknak, technika örülteknek kötelező. Érdemes benézni, de akit annyira nem köt le, az a gépház helyett inkább a "toronyban" töltse az időt. Viszont életemben először beleshettem egy jachtra, mert a dokkokban általában úgy látnak, hogy az oldalán vagy a legalsó fedélzeten kívül semmit nem látni. Hát nem volt semmi, azt kell hogy mondjam. A legtetején egy elég komoly kocsmai bárpult, elöl napozó rész, a "parancsnoki hídra" be lehetett látni, hát az valami brutál módon nézett ki. Egyszer nyaralnék egy ilyennel, de még egy kevésbé komoly kiadással is. És akkor az utolsó nem olyan nagy szám látnivaló a Sant Paul's Cathedral. Semmi extra nincs benne, egy teljesen sima bazilika. A kripta is teljesen mindennapos, az angolok biztos hasra vannak esve a nevektől, de külföldiként nem akkora dolog. Sajnos a legtetejére nem sikerült feljutni, mert nagy sor volt, és menni kellett vissza a London Eye-hoz. Onnan állítólag nagyon jó a kilátás. Illetve a kupolán lévő és a szentélyben található mozaikok szépek. Szintén ha be lehet menni, akkor rendben, egyébként sok érte a kisebb vagyon kategória.

A képeket nem én követtem el, még mielőtt valaki megdicsérne! :) Legközelebb pedig már tényleg írok  munkáról is, csak most ez a beszámoló előzött.